Figyelj angyalaidra

Patrick lelkes biciklistaként húsz évvel ezelőtt például egy hirtelen sugallat hatására úgy döntött, olasz és francia biciklis trikókat és sortokat importál, hogy értékesítse az Egyesült Államokban. Akkoriban ez még ismeretlen dolognak számított. Nagyszerű tervnek tartottam, és arra bíztattam, tegye meg az első lépéseket. De nem jutott messzire, mert egy jó barátja azt mondta neki, hogy nevetséges az ötlet, mert az amerikai férfiak sosem hordanának sztreccs nadrágot, így Patrick elvetette az ötletet. Két évvel később a sztreccsanyag elárasztotta az amerikai piacot, a francia és olasz biciklis trikókkal az élen. Patrick megkapta az inspirációt, de visszautasította azt – így másoké lett az üzleti siker.

Patrick esete nem egyedi. Parapszichológusi gyakorlatom során folyamatosan hallom klienseim panaszkodását: „Valaki lenyúlta az ötletemet.” Az igazság az, hogy senki sem nyúlt le semmit. Csupán arról van szó, hogy szellemi vezetőid időszerű gondolatokkal inspirálnak, de ha te nem veszel tudomást róla, át fogják adni egy másik nyíltszívű léleknek, aki elfogadja azt, és fel is használja majd. Meg se tudom mondani, hányszor hallottam a „megtenném, ha tehetném” klub tagjait az elszalasztott lehetőségek és intuitív áttörések miatt jajveszékelni, miután úgy döntöttek, nem vesznek tudomást az inspirációról.

A legnagyszerűbb zenei, művészeti, irodalmi, sőt tudományos áttörések jó részét szellemi vezetők sugalmazták. Így hát minél előbb kezdj el figyelni inspirációidra. De ami ennél is fontosabb, figyeld meg, mihez kezdesz ezekkel a lelki ajándékokkal. A vezetőidtől érkező adományként kezeled-e, s azonnal hozzáfogsz a megvalósításukhoz, vagy őrült gondolatoknak tekinted és elveted, mert nem tudsz kitörni a régi kerékvágásból?

Miközben ezt kérdeztem, eszembe jutott az a vicc, amelyben egy ember fáradhatatlanul dolgozott a templomban, abban a hitben, hogy Isten mindig gondoskodik róla és vigyázni fog rá. Az egyik évben rettenetes áradás volt a városban. Az egész környéket evakuálták, de ő ott maradt, mondván, hogy Isten majd segít neki. Hamarosan víz alá került a templom első emelete. Ekkor egy autó bukkant fel, hogy kimentse, de ő maradt, mondván, megbízik az Úrban.

A vízszint egyre emelkedett, és felszaladt a karzatra is, hamarosan pedig az egész templom víz alá került. Ekkor egy hajó érkezett a megmentésére, de emberünk tovább maradt, ugyanazt ismételgetvén, miközben a templom tetejére mászott. Rövidesen egy helikopter kezdett keringeni fölötte, majd leeresztettek neki egy létrát. Mivel ezt is visszautasította, megfulladt.

A mennyországban aztán dühösen szólította meg és kérdőre vonta Istent:

– Miért nem gondoskodtál rólam? Miért nem védtél meg?

Erre Isten így felelt:

– Hogy érted? Küldtem érted autót, hajót és helikoptert is…

Azért meséltem el ezt a tanulságos történetet, mert a felsőbb erők is hasonló módon lépnek kapcsolatba az emberekkel. Felkeltik a figyelmet egyszer, kétszer vagy akár többször is. Charlie, a tanárom egyszer azt mondta: „Ha kétszer cikázik át az agyadon, akkor az úgy van... ha ennél többször, vezetőid már szinte üvöltenek veled!”

Más szóval a spirituális világ segítsége rendelkezésedre áll, ám a maga sajátos útján jut el hozzád, és nem feltétlenül úgy, ahogyan számítasz rá.