A világtörténet e kritikus pontján

Egy hindu mítosztöredék szerintem különösen jó képet ad az olyasfajta pillanatok jellegéről, mint amilyet ma, az emberiség világtörténetének e kritikus pontján élünk meg valamennyien. Ez a mítosz a mindenség történetének hajnaláról szól, mikor az istenek és fő ellenségeik, az ellenistenek éppen örök háborúik egyikét vívták.

Ekkoriban azonban épp elhatározták, hogy fegyverszünetet kötnek, és közös munkával megköpülik a Tejóceánt – a mindenség tengerét –, hogy a halhatatlanság vaját kinyerjék belőle [kezdő képünkön a Tejóceán köpülése c. szoborcsoport a bangkoki Suvarnabhumi repülőtéren]. Köpülőfául a kozmikus hegyet (Dante Purgatórium-hegyének védikus változatát) használták, pörgetőzsinórul pedig a kozmikus sárkány-kígyót hurkolták a hegy köré. Ezután az istenek nekiláttak a kígyó fejét rángatni, az ellenistenek pedig a farkát cibálták, hogy megforgassák a Tejóceánban a Kozmikus Hegyet. Ekképpen köpültek egy évezreden át, mikor egy halálosan mérgező, nagy, fekete füstfelhő emelkedett ki a vizekből, és a köpülést abba kellett hagyni. A heggyel ugyanis egy hihetetlen erő forrásáig fúrtak le, s legelőször is ennek az erőnek negatív, halálos hatása érte el őket. Ahhoz, hogy folytathassák a munkájukat, valamelyiküknek le kellett volna nyelnie és magába kellett volna szívnia a mérgező felhőt, márpedig mindannyian tudták, hogy csak egyikük lehet képes ilyesmire, nevezetesen a jóga archetipikus istene, Siva, e rettenetes, démonikus személyiség. Siva azután egyszerűen koldustányérjába öntötte a méregfelhőt, s egy kortyintásra lenyelte az egészet, a jóga segítségével torka szintjén tartva a felleget, amitől nyaka teljesen elkékült.

Ettől fogva hívják Sivát Nílakanthának, azaz Kéknyakúnak [képünkön]. Mikor aztán e csodás hőstettet Siva végbevitte, az istenek és az ellenistenek újra nekifogtak a közös munkának. Köpültek, köpültek, és nem fáradtak bele a köpülésbe egészen addig, míg váratlanul egy sor csodálatos áldás nem kezdett előbukkanni a tengerből: a hold, a nap, aztán fölmerült egy nyolcormányú elefánt, egy tündöklő ló, mindenféle orvosság, majd legvégül egy hatalmas, sugárzó, ambróziás vajjal telis-teli tál.

Ezt az ősi indiai mítoszt parabolának szánom mai világunk számára, hiszen arra buzdít, hogy ne csüggedjünk, hanem kitartón munkálkodjunk tovább!

Joseph Campbell: Velünk élő mítoszok, Édesvíz, 2000.

Joseph Campbell: Az ezerarcú hős

További ezoterikus és spirituális könyvek az Édesvíz Webáruház akciós könyvajánlatainak oldalán találhatók!