“A mester oltalma és segítsége nélkül a tanítvány elveszett.
A tanítvány olyan, mint a vízen ringó lótuszvirág.
A lelki tanítómester a tó, mely táplálja és oltalmával körülveszi.
A legfelsőbb Úr, Krsna az égen lángoló Nap.
Amíg a virág e tó felszínén lebeg, éltetik a Nap sugarai.
Ám, ha elillan a víz, a Nap heve a gyönge lótuszt felperzseli.
Vagyis víz híján Isten áldott Napja csak kiégeti a lótuszt.
A mester oltalma és segítsége nélkül a tanítvány elveszett.”