Carl Gustav Jung 1875. július 26-án született Kesswilben. Apja a svájci reformált egyház lelkésze, ezáltal keresztény kulturális hagyományban nőtt fel. Anyja szintén lelkész lánya volt. Édesanyjának a misztikus irányultsága erős befolyást gyakorolt rá. A családi legenda szerint nagyapja Goethe egyik törvénytelen gyermeke volt.
Családja Bázelbe költözött Jung négyéves korában, és 11 éves korától oda járt iskolába. Később a bázeli egyetemre jelentkezett azzal a céllal, hogy archeológus lesz, ám kiderült, hogy nem tanítanak régészetet azon az egyetemen, és mivel családja szűkös anyagi körülményei miatt nem mehetett el máshová tanulni, ezért ott az orvosi hivatást választotta. 1900-ban szerezte meg az orvosi képesítését és egy véletlen, Krafft-Ebing pszichiátriai könyve akadályozta meg abban, hogy beálljon katonaorvosnak.
A pszichiátriától mint tudománytól megkaphatta azt, amire talán szüksége volt: objektív tudományosságot és szabad teret a miszticizmussal kapcsolatban. Filozófiai érdeklődéssel is rendelkezett, olvasta például Kanttól A tiszta ész kritikáját.[1] Spirituális érdeklődésének kielégítésére eleinte a keleti és a nyugati tradíciókhoz fordult, olvasott például Eckhart mestertől, az egyiptomi Halottak Könyvéből, és a kínai Ji csingből, a Változás Könyvéből. Doktori disszertációját az okkult jelenségek pszichológiájából szerezte. Orvosi vizsgái elvégzése után Eugen Bleuler asszisztense lett a burghölzi pszichiátriai kórházban, Zürichben. (Eugen Bleuler (1857-1939) együtt tanult Charcot-val és a szkizofrénia szakértőjeként volt ismert.) Bleuler révén az 1900-as évek elejére a Burghölzli kiemelkedő kutatóközponttá vált, külföldről is érkeztek orvosok hogy láthassák a pszichés betegségek kezelésének és diagnózisának legújabb eredményeit.
1902-ben eltöltött egy szemesztert a Salpetriere pszichiátriai központban, ahol Pierre Janet pszichopatológiai előadásait hallgatta. 1903-ban elvette feleségül Emma Rauschenbachot, akitől öt gyereke született. 1905-ben a Zürichi Egyetemen kinevezték pszichiátriai orvosprofesszorrá. Nem sokkal azután, hogy Bleulerhez szegődött, felkérték, hogy tartson előadást munkatársainak Freud Álomfejtés című művéről, nyíltan kiállt Freud mellett.
1906-ban Freud és Jung levelezni kezdtek, ami 1913-ig tartott. Freud a pszichoanalízis nem zsidó terjesztőjét látta Jungban, míg Jung apafiguraként tekintett Freudra, de nem értett vele egyet mindenben, és később ez vezetett barátságuk felbomlásához is.
1909-ben elhagyta a burghölzi pszichiátriai kórházat, mivel magánpraxisa szépen növekedett. Páciensei klasszikus elmebetegek, azaz pszichotikusak voltak. Jung 1912-ben egy amerikai előadókörúton vett részt. Jung pszichoanalízise jobban tetszett hallgatóinak, mint Freud tételei. 1913-ban lemondott a zürichi egyetem instruktori állásáról, és idejét az írásnak, az utazásnak, a magánpraxisának és a kutatásnak szentelte. Ebben az évben szakadt el véglegesen Freudtól és a pszichoanalízistől, és lemondott a Nemzetközi Pszichoanalitikus Szövetség elnöki tisztéről is.
Saját elméletét – jelezvén a pszichoanalízistől való eltérést – analitikus pszichológiának, illetve komplex pszichológiának nevezte. 1923-ban Bollingenben megkezdte a Torony építését. Olyan lakhelyet akart építeni magának, amely kifejezte legbensőbb gondolatait és megfelelt az ember ősi érzéseinek. Az 1940-es évek közepén két infarktusa is volt, ezért 1947-ben visszavonult Bollingeni tornyába. 1957-ben Aniela Jafféval kezdett együtt dolgozni az Emlékek, álmok, gondolatok című önéletrajzi munkáján. 1961. június 6-án halt meg küsnachti otthonában.