Luo Guanzhong (magyarul: Lo Kuan-csung; 1330?-1400?), eredetileg Lo Pen néven született kínai író, akinek a négy legjelentősebb klasszikus kínai regény közül kettőt is tulajdonítanak.
Életéről csupán egyik barátja, Csia Csung-ming feljegyzéseiből tudunk, aki 1364-ben találkozott vele, és szerinte Hangcsou és Csiangnan városokban élt és alkotott.
Vándor színműíró, regényíró és könyvkiadó lehetett. Három színdarabja mellett (amelyekből csupán egy maradt fenn) irodalomtörténeti jelentőségét az öt neki tulajdonított regény közül kettőnek köszönheti: Vízparti történet és A három királyság története. Utóbbiak a régi kínai regényirodalom klasszikusai, Kínában mind a mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek. Lu Kuan-csung szerepe a művek keletkezésében tisztázatlan, az bizonyos, hogy legfeljebb már létező változatokat dolgozott át. Később az ő munkái is több változtatáson estek át, jórészt ismeretlen szerzőktől. Az irodalomtörténeti hagyomány úgy tartja, hogy a Vízparti történet szerzőségében részes Lu Kuan-csung állítólagos kortársa volt Si Naj-an is. Léteznek olyan tudományos vélemények is, melyek szerint Lu Kuan-csung az említett két regénynek csupán kiadója volt, de a megírásukban nem működött közre. Tény, hogy a Vízparti történet és A három királyság története témája már Lu Kuan-csung előtt is ismert volt, s más regényekhez, színdarabokhoz hasonlóan ezek is hosszú fejlődésen mentek át. Az mindenesetre bizonyos, hogy a neki tulajdonított változatok a klasszikus kínai regény első fejlődési szakaszának kiemelkedő teljesítményei: hosszadalmas, sok esetben csak a történeti témák láncán összefüggő kalandfüzérek, amelyek a konfucianizmus hagyományos bölcselő-moralista államférfi ideáljával a rettenthetetlen, önzetlen, a baráti hűséget mindenek fölé helyező katonákat és kalandorokat szegezi szembe.
